Christmas Letter – így hívnák az angolok és amerikaiak. Évvégi visszatekintő avagy évértékelő blog-post, vagy minek is nevezzem...

Olvassátok!

Idén először amolyan blog-nyitóként gondoltunk egy 2014 éves összefoglaló megírására.

Évkezdés (mármint a tavalyi)
A decemberi uborkaszezon után januárban hirtelen érdekes módon megbetegszenek a kutyák, macskák. Ugy látszik az Ünnepek alatt erre nem érnek rá. Ennek köszönhetően idén is jól indult az év, már ami a rendelő látogatottsági fokát illeti. A betegek csak jöttek, jöttek, alig győztük a két rendelési napban. Decemberi jótékonysági kampányunk győztese – a Hérosz Ózdi szervezte nagy örömmel fogadta januárban az egész évre elegendő Nincskullancs cseppeket. Igy már jó szivvel, jó érzésekkel kezdődhetett az év nekünk is.

Legizgalmasabb esemény
Megtapasztaltam milyen egy Deerhound-ot altatni. Gyakorlatilag lehetetlen Amikor ez a nyakigláb, 5o kg -os, felnőtt férfi méretű jószág a ló-adagnyi altató és altatógáz ellenére is még “kézzel lábbal” kapálózik a műtőasztalon maga körül mindent és mindenkit lepofozva, vonyítva rágja szét az intubáló csövet. Egy állatorvos számára ez az élmény nagyobb adrenalin szintet ad mint amikor Mission Impossible 4. részében Tom Cruise a Burj Khalifa tetejéről lóg és zuhan (egy kicsit).

Szakmai csúcspont Az aranygolyó beültetés teljes gőzzel utjára indult. Évek óta érlelődve munkálódott bennem, a csendben elvégzett korábbi néhány sikeres eset után. Idén nyáron azonban berobbant és sikersorozat indult meg. Volt csipődiszpláziás, könyökdiszpláziás, “térdes”, epilepsziás, gerinces... A néhány nap eltelte után futkározó, ugráló, addig nyomi kutyák sztorijai önmagukért beszélnek. Szóval szkeptikusok: hátrébb az agarakkal! A siker vitathatatlan immár, nemcsak rövid, de hosszú távon is bizonyított (pl. Tigi a német juhász) Tehát tovább sorozzuk az aranygolyókat az arra rászoruló kutyákba.

Legszomorúbb
Amikor a gazdi érdektelensége és nemtörődömsége okán egy élni akaró állatnak el kell mennie. Ilyen volt Csoki a vizsla esete, akinél súlyos daganatos elváltozásokat diagnosztizáltak. A kutya hasában mintha egy focilabda lett volna, látszott rajta hogy napjai meg vannak számlálva. Szomorú és kedves tekintete elárulta, hogy még élni szeretne. Az általunk előírt kezelés néhány nap elteltével átütő javulást eredményezett a kutyánál. Két hét elteltével lábra állt, a daganat felére csökkent, jókedvűen szaladgált, és jó étvággyal ismét enni kezdett. A kezelést azonban lelkiismeretesen folytani kellett volna még minimum 2-3 hónapig. A gazdik azonban ennyire már nem voltak motiváltak. Megelégedtek a kezdeti sikerekkel, ez azonban a kutya halálát okozta. :(

Legviccesebb
Az alternatív gyógyításban nagyon fontos végighallgatni a kórelőzményeket, egész apró részletekbe menően, mely mintha nem is a tárgyhoz tartozna. Ezt olykor a gazdik félreértik és mivel végre valaki érdekesnek találja kis kedvencük mindennapi szokásait kissé elragatatják magukat és unalmas részletekbe bocsátkoznak. Egy ilyen alkalommal a szokásos pozíciómban: a hátamat pultnak támasztva, hallgattam paciensem történetét és hirtelen saját horkolásomra riadtam föl. Megnyugodva állapítottam meg, hogy rajtam kivűl ezt csak az éber asszisztencia számára volt feltünő. Mert paciensem továbbra is lelkesen beszélt a kis betegről. Ez az eset azonban rávilágított arra, hogy néhány gazdi miért áll egy óra elteltével száját lebiggyesztve zsibbadtan a falat támasztva, üveges tekintettel. Mert amikor – természetesen szorosan a tárgyhoz kapcsolódva - már az oroszlánok vadász-szokásairól beszélek kissé értetlen tekintetekkel találom szembe magam....

Legkedvesebb
Egy kedves hölgy aranygolyó beültetésre hozta keverék kutyusát egyenesen
Bécsből. Miután kutyusa, Sisco fölébredt az altalásból, a gazdi könnyekre fakadva ölelte át, nekünk meg átadott egy kis csomagot és meghatódottan távozott. A csomagot kibontva ezt találtuk (Találó volt. :)
Egy másik alkalommal szintén az aranygolyó beültetésre érkezett hozzánk egy német juhász. A kutyát a gazdi kislánya is elkísérte, aki az odavezető úton egy szerencse-hozó karkötőt font Mariannak, az asszisztensemnek. A karkötő szerencsét is hozott: a kutyus jól van, a beavatkozás sikeres volt, mi meg ellágyultunk. <3 

Legmeghatóbb
Maya a 6 éves, nagy moszkvai őr “mackó” súlyos csípődiszpláziaval és gerincspondylosis-al érkezett hozzánk. Szinte menni sem tudott, öregesen, fájdalmasan, “digitálisan” mozgott. Gazdája legnagyobb rimánkodásunkra sem hagyta el a várót az aranygolyó beültetés ideje alatt. Szinte tövig rágta a körmeit. A kutya négy lábán, a Gazdi könnyeivel küszködve távozott, és őszinte, hálás, köszönetet rebegett. Látszott rajta, hogy utolsó eséllyel jöttek hozzánk. Szinte lélegzetvisszafojtva vártuk a következő napokban a visszajelzéseket. És akkor jött az e-mail, a video és a fénykép. Maya soha jobban nem érezte magát, megfiatalodva rohangál, ugrál. Újra visszakapták boldog kutyájukat. Hát szinte mi is megkönnyeztük.

Legérdekesebb
Az év elején – a nyers etetés okán – a farkasok életmódját az interneten elérhető forrásokból kutattam. Igy jutott
eszünkbe, hogy ellátogassunk a Horkai Animal Training Center tanyájára Gödöllőre. Itt egy kedves vaddisznókoca – Szömörke – körmét kellett megvizsgálnom. A testes állat a fájdalmai miatt csak feküdt, de mindemellett – mivel kismalac kora óta emberek nevelik – olyan bizalmasan fogadta lába körüli vizsgálódásomat, hogy biztosan emlékezetes élmény marad.

Csalódás
Egy októberi este a rendelés végeztével, kollegáim távozása után épp zárni készültem, mikor egy vérző boxert hoztak be. Vaddisznó szúrt sebet az oldalára. Mit volt mit tenni, habár este 1o óra volt már, természetsen a legjobb tudásom szerint láttam el a kutyát, akinek valóban életveszélyes volt az állapota. A műtéthez egy kollegát is föl kellett ébresztenem és a rendelőbe hívnom, mivel nem volt egyszerű eset. A vaddisznó agyara átvágta a beleket, súlyosan vérzett és sokkos állapotban volt. Éjjel egy órakor végeztünk a sikeres műtéttel és az addig síró, kétségbeesett gazdik megnyugodva vitték haza kedvencüket. Fizetni nem tudtak, mivel csak bankkártyájuk volt, de annyiban maradtunk, hogy másnap rendezik a nem csekély számlát. Azóta sem láttuk őket... A kutyus valószínűleg hozná a csontokat hálából :)

Legnagyobb kihívás
Közvetlen kollegaim és hozzátartozóim szerint személyem elviselése jelenti számukra a legnagyobb kihívást. Be kell vallanom ezen a ponton, hogy ez néha saját magamnak is gondot okoz. :) és utólag visszatekintve az évre, őszinte elismerésem mindazik számára, akik megküzdöttek ezzel a feladattal. Én is még próbálkozni fogok, de ez már talán az Újévi fogadalmak sorába tartozik.

Ezért ahogy a képen is látszik elkezdtem rágyúrni a kisagyamra. :)

Legunalmasabb
A nyers etetés ismertetése – amivel akár magunk alatt is vághatnánk a fát, de mivel kevesen fogák föl a lényeget és tartják be, ezért még terem nekünk is babér, betegszenek meg a kutyák sorban, jönnek az ujabb paciensek amivel biztos az állatorvos megélhetése....

Érthetetlen és felfoghatatlan, hogy egy ilyen alapvető tény befogadása és feldologzása, miszerint a kutya és macska húsevő, ragadozó állat, miért olyan bonyolult a legtöbb gazdi számára.